Hazudj, ha tudsz! IV.

2018.03.03


Önámítás, öncsalás!

Az önámítás hasznos stratégia, hogy elhiggyük a saját kitalált történeteinket, ha pedig sikerrel járunk, kisebb a valószínűsége annak, hogy véletlenül eláruljuk, hogy mások vagyunk, mint akinek színleljük magunkat.

Dan Ariely

A hazugság fogalma- valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából.

"Valószínűleg nem létezik olyan ember, aki folyton áltatná magát, ám azok, akiknek nincs elég erejük ahhoz, hogy szembenézzenek a valósággal, gyakrabban élnek az önáltatással. Hátterében az énünk védelme áll: vagy nem tudunk szembesülni negatív tulajdonságainkkal és tetteinkkel, vagy pedig csak így tudunk hitelesebbek lenni mások megtévesztésében" írta "A megtévesztés művészete" című könyvében Dr. Nábrády Mária pszichológus.

Lehet, hogy az önámítás elsődleges haszna, hogy elkerüljük a saját rossz érzéseinket, és az énképünk ne sérüljön? Hát akkor néha nagyon rosszul csináljuk, főleg, ha mások számára is nyilvánvalóvá válik az önbecsapás. Milyen sokszor nem akarunk szembesülni az igazsággal, mert akkor tennünk kéne valamit, változtatnunk kellene valamin, akár magunkon is?

A tudattalanuk mélyén olyan ismeretlen és számunkra elfogadhatatlan vonások és tendenciák rejtőznek, amiket szeretnénk elrejteni mások és önmagunk elől is. Önzőségünk, félelmeink, kegyetlenségünk és esetleges bűnrészességünk tagadása mind önbecsapás és ráadásul van, hogy nem is tudatosan tesszük.

Freud, a híres pszichoanalitikus és lánya Anna Freud rendszerezte és kutatta ezeket az elhárító mechanizmusokat, melyek segítségével magyarázzuk a bizonyítványunkat és mentjük a pozitív önképünket. Ezek közül megmutatok párat.

  • Tagadás. Ez a legegyszerűbb megküzdési mód, hiszen ha nem veszünk tudomást róla, akkor nincs is. Nem fáj, ha megüt a párom, szóval semmi bajom.
  • Hasítás. azaz lehasítjuk az érzést magunkról. Nagy érzelmeket kiváltó dolgokról, traumákról is képesek lehetünk ezáltal érzelemmentesen gondolkozni, beszélni. A nagy baj ezzel a folyamattal, hogy az érzések valamilyen tünet formájában idővel felbukkannak életünkben (pánikbetegség, depresszió, fizikai tünetek).
  • Projekció. Amikor saját, általában önmagunkban nem kedvelt tulajdonságainkat a másikra vetítjük ki, hogy ne kelljen velük szembesülnünk. Nem én vagyok önző, hanem mindenki más...
  • Reakcióképzés. amikor egy negatív érzést az ellentétébe fordítunk, mivel az eredeti érzés elfogadhatatlan. Ilyen például az, amikor egy nem kívánt gyermekkel kapcsolatos negatív érzései helyett az anyuka túl-szereti gyermekét.
  • Elfojtás. A fájdalmas érzést, traumát, a problémát, amit el akarunk kerülni, teljesen kiszorítjuk a tudatunkból. Úgy csinálunk, mintha soha nem is létezett volna. A tagadástól az különbözteti meg, hogy az elfojtás inkább az elfelejtéshez hasonlít.
  • Racionalizáció. Ez egy nagyon fontos, a mindennapi emberre nagyon jellemző elhárítási mód. Kutatjuk a miérteket és mindig találunk is jó okokat, hogy megmagyarázzuk a dolgokat, tetteinket. Tudom, hogy mennyire ártalmas a dohányzás, de ha egyszer tényleg megnyugtat!.
  • Intellektualizáció. A rossz érzésektől úgy tudunk menekülni, eltávolodni, hogy mindent gondolati síkra terelünk, tudatosan megmagyarázunk, elemezzük a helyzetet, mintha nem is lennének érzelmeink.
  • Az áttolás tipikus esete, amikor dühösek vagyunk a valakire, mondjuk a főnökünkre, de mivel rajta nem tudjuk kitölteni a mérgünket, a munkából hazaérve a macskába rúgunk bele, hiszen ilyenkor a legkisebb irritációra is ugrunk, és kiéljük a rossz érzéseinket.
  • Az azonosulás egyik formája hasonlít a Stockholm-szindrómára, amikor a valóságban vagy képletesen túszul ejtett áldozat elkezd rokonszenvezni kizsákmányolójával - akitől valójában fél -, s végül "átáll" az ő oldalára. A félelmünk az illetőtől megszűnik, mivel attól, aki olyan, mint mi, nem kell félnünk.

De az elhárítási mechanizmusoknak szerencsére van "pozitív" formája is, pl.: amikor egy olyan személlyel érzünk közösséget és vesszük át gondolkodásmódját és értékvilágát, aki nagyon sokat adott nekünk.

  • Szublimáció. A ki nem élhető érzelmet vagy impulzust a társadalomra nézve hasznos tevékenységben éljük ki, elfogadható formába öntjük. Ha például valakinek szadista hajlamai vannak, lehet belőle jó sebész vagy hentes.
  • Elaboráció. Amikor a rossz, elfogadhatatlan érzést tudatosítjuk, és elfogadjuk. Ez sokszor fájdalmas, de így szembe tudunk nézni a problémáinkkal.

Néha olyan sokáig hazudik az ember, hogy nem veszi észre, kivel lehet őszinte.

Maffiózók c. film

Az önámítás, önbecsapás felismerése és az azzal való felhagyás kemény munka. Csak magas szintű önismerettel lehetséges, miközben fel kell hagynunk a kifogások, magyarázatok gyártásával, és azzal, hogy tetteinket, szavainkat, önértékelésünket az önbizalom hiány, a megfelelési kényszer, vagy az önként vállalt vakság alakítsa.

Ha azt hiszed, hogy a családod, szerelmed, barátaid csak akkor tudnak szeretni, ha tökéletes vagy, akkor nem tudsz szembesülni saját árnyoldaladdal, és amikor az életedben valami nagy problémával, konfrontációval találkozol, recsegve-ropogva fog összeomlani a saját magadról alkotott képed, eddigi hitrendszered.

Megértő közegben könnyebb rálátást nyernünk önmagunkra és a másokra gyakorolt hatásunkra, és bátorságot gyűjteni, hogy ne féljünk változtatni! Kibúvók keresése helyett várlak az Önismereti tréning és/vagy Konfliktuskezeléssel, asszertív kommunikációval foglalkozó csoportos tréningjeimre!

És búcsúzóul néhány sor Jen Sincero: Vagány vagy! című bestselleréből:

"Tökéletes kis boldogságcsomagként jövünk a világra, és aztán nekiállunk a feladatnak, hogy kiszeressünk magunkból! Ez mennyire nevetséges már?! ...Nem a beképzeltségről vagy a nárcizmusról beszélek, mert ezek a dolgok félelemből és az önszeretet hiányából táplálkoznak.... Arról beszélek, hogy eléggé szeressük önmagunkat, hogy megszabaduljunk a bűntudattól, a sértettségtől és a kritikától, és elfogadjuk az együttérzést, az örömöt és a hálát.

Képzeld, el milyen lenne a világunk, ha mindenki annyira szeretné önmagát, hogy nem éreznék fenyegetésnek más emberek véleményét, bőrszínét, tulajdonuk hiányát, vallásos hitét vagy szokásait, vagy azt az általános tendenciát, hogy a francba is, azok legyenek, akik. Képzeld el, milyen más lenne a valóságod (és a környezetetekben élők valósága), ha minden reggel úgy ébrednél, hogy biztos vagy saját szerethetőségedben, és a fontos szerepedben ezen a bolygón. És ha nem törődnél a szégyennel, az önmagadban való kételkedéssel és önmagad utálatával, és hagynád, hogy az legyél, azt tedd, és azt birtokold, ami a szíved vágya."