Andrew Verity oktató szerint, "Minden másként lehetne a jelenben, ha csak egyetlen dolog másként történt volna a múltban". Számos olyan dolog, esemény, ami a legtovább él a memóriánkban, valójában sohasem történt meg. Észrevetted már, hogy az agy pontosan ugyanolyan módon reagál mind a valós, mind az elképzelt eseményekre? Semmi különbséget nem jelent az agy, illetve a test számára, hogy valami valójában megtörtént-e, vagy csak elképzeltük.

Az teremti meg a "valóságunkat", világképünket, amit élményünkről gondolunk.

Az érzelem hormonális reakciómintákat teremt, amik serkentik a vérkeringést, az izommozgást és a szervek működését éppúgy, mint a memória rögzítését. Az agy és a test pontosan ugyanolyan módon reagál mind a valóságos, mind az elképzelt élményre.

Az időnek csak a Tudati hitrendszerünkben van realitása. Idegsejti szinten az agy nem tesz különbséget a múlt és a jelen között. Az agysejtjeinkben őrzött bármilyen múltbeli emlék aktiválása befolyásolja jelenlegi viselkedésünket.

Úgy találtuk, hogy a csak Jelenben végzett korrekciók hatása mindössze a következő fő stressz okozóig tart. A Jelen rendbetétele nagyon keveset tesz annak érdekében, hogy oldjuk a problémához kapcsolódó és azokat erősítő ügyeket a háromdimenziós idővonalon.

• Jó példa erre a fejfájásra szedett Aszpirin. Ez lehet, hogy enyhíti a mai fejfájásodat, de mi lesz a holnapival? Az egyetlen módja annak, hogy a holnapi fejfájásodat is elmulaszd az az, hogy oldod a fájdalmas tegnapokat, azokat a beidegződéseket, amelyek valamilyen konkrét stressz okozókhoz kötődnek.

Ezért használjuk a Korregressziót arra, hogy azonosítsuk és oldjuk az ok idejét úgy, hogy legyen Választásod, hogy hogyan kezeld ezt a problémát!

Mi van akkor, ha bármilyen okból úgy érzed, hogy egy rakás szerencsétlenség vagy? Mindennapi életedben valószínűleg a negatív eseményekre koncentrálsz, gazdasági gondokra, vagy a hiánytól való félelemre. Elraktározod azokat és szerencsétlenségedre olyan negatív tapasztalatokat kreálsz, amik megerősítik a hitedet abban, hogy szerencsétlen vagy.

Mi van például, ha magányosnak érzed magad? Ha magányosnak érzed magad, ez azért van, mert hiszel a magányosságban. A múltból csak olyan emlékeket idézel fel, amik megerősítik ezt a hitedet, és kivetítik magányosságodat a jövődre. Olyan önmagát megvalósító jóslatot hoztál létre, ami csak azt teljesíti, amit pont nem akarsz!

Hogyan állítsuk meg a negatív megerősítés körforgását?

Kezd annak a megértésével, hogy hatalmuk csak a jelenben léteznek. Mindig mi vagyunk az életünk kormányrúdjánál.

Valóban bátorságot igényel. A legtöbb ember számára eleinte kicsit Ijesztő, mert annyira szokatlan. Valóban, a jelenlegi értékrended azt sugallhatja, hogy ez hülyeség. Némelyek teljesen feldühödnek azon, hogy a testük eltudja mondani az igazságot, azt az igazságot, amivel ők maguk félnek szembenézni tudatos szinten.

Amikor megváltoztatod az elképzeléseidet saját magadról, megváltoztatod az életről alkotott véleményedet is.

A hiedelmek bizonyosfajta eseményeket vonzanak. Így határozzák meg a várható események végtelen variációjából a tapasztalt esemény bekövetkezését. Ha úgy gondolod, hogy "Ostoba vagyok" akkor ezt a hitet meg fogod erősíteni azzal, hogy ostoba dolgokat csinálsz, ostoba módon. Az értelmes dolgok cselekedete nem lenne összhangban a saját magadról alkotott elképzeléseddel.

A múltnak megvan a saját múltja, jelene és jövője. Egy adott múltbeli eseményből materializálunk egy adott jövőt. Ennek az eseménynek az emlékei saját dimenzióval rendelkeznek. A lényeg azon van, hogy módunkban áll hiedelmeinken keresztül megváltoztatni bármilyen tapasztalatnak az emlékét.

Csak olyan mértékben tudunk javulni, amilyen mértékben hiszünk benne!

Jelen választásainkat a múltban átélt traumáink és örömeink befolyásolják, és természetesen a ma hozott döntéseink alapozzák meg a jövőnket. Ha fel tudjuk oldani a múlt traumáit és erősíteni az örömöket választásainkkal, azt a jövőt építhetjük, amelyet valójában akarunk.

Three In One Concepts- Gordon Stokes-Daniel Whiteside

...amit mindig tudni szerettél volna a kinezilógiáról...