Megváltoztak a párkapcsolati munkaleírások?

2019.06.22

Napjainkban sem csak egy papír a házasság. A szóban eskü-vő, benne van, hogy megesküszünk valamire. De mind a két fél ugyanarra gondol-e közben?

Jogi szempontból a nyugati társadalmakban a házasságnak már nincs olyan értéke, mint régen, mégis "az emberek 91%-a ma is igényli a házasságot. A nők számára ugyanis a házasság deklarálja a világ felé, hogy a férfi kivételesnek, különlegesnek tartja őt, és monogám kapcsolatra akar lépni vele. Ezzel szemben, a férfiak most is attól tartanak, hogy elmulasztanak a házasság kötéssel sok jó lehetőséget, és lemaradnak sok mindenről. És ezen az sem változtat, hogy amikor még nem voltak nősek, ilyen lehetőségek akkor sem kínálkoztak. Már elfelejtette azokat az estéket, amikor egyedül ücsörgött otthon, konzervdobozból kanalazta a hideg babfőzeléket. Folyton azon rágódik, hogy a kötöttség egyenlő a lehetőségek elmulasztásával."

Nők

Nem olyan régóta, kb. száz éve dolgoznak a nők is rendszeresen, otthontól távoli munkahelyeken. Egyre több, úgynevezett nem női munkát is vállalnak (mérnök, informatikus), sőt sokszor már a vezetői, igazgatói pozíciót is elnyerhetik. Ezáltal a nők önbecsülése a munka területén megnőtt.

A régmúltban az otthonülő, "csak" a családot, háztartást ellátó nő engedékeny és elnyomott volt, a XXI. századi emancipált nő erős és dühös, ha nem kapja meg azt, amit szeretne. A nők változásával az elvárásaik is megváltoztak a párkapcsolatokkal kapcsolatban.

A nők gazdasági függetlenséget, politikai hatalmat is szerezhettek az elmúlt évtizedekben.

Az öneltartó, vagy családfenntartó nők öntudatra ébredtek. A munkában keményen dolgozó nők már megkövetelik, hogy az ő elvárásaik, igényeik is teljesüljenek, azaz intellektuális társat; a világ dolgait, a gyereknevelési és a háztartási problémákat megbeszélni képes férfit akarnak. Olyan társat akarnak, aki kíváncsi a véleményükre, képes viszonozni az érzelmeiket, intimitás igényüket és támogatja őket a fejlődésben. Sajnos a nők alig találnak olyan férfit, akiben mindez megvan, hiszen ezeket a dolgokat a legtöbb, hagyományosan nevelt férfi, nem képes megadni.

A nők radikálisan megváltoztak, a férfiak jórészt nem. Egy tegnapi előadáson hallottam, hogy a nők tudatossági szintje a XXI. században ugrásszerűen emelkedett, ezzel szemben a férfiak 80-90%-ának nem. A XX. század szabályai szerint szeretné a férfi a házasságot megélni, szemben a nővel, akinek így, vagy 100 évnyi fejlődési előnyük van.

Én nem gondolom, hogy ennyire rossz a helyzet, legalábbis azok a férfiak, akik az elmúlt évekhez képest egyre nagyobb számban eljönnek hozzám tanácsadásra, kezelésre, tréningre, előadásra, határozottan változni szeretnének, és a párkapcsolatuk, családjuk, önismeretük támogatásához, fejlesztéséhez kérnek segítséget.

Mindettől függetlenül "Ha földönkívüliek szállnának le a Földre, és képeslapokból, filmekből és könyvekből akarnának a férfiakról és a nőkről tájékozódni, egykettőre úgy döntenének, hogy az emberi faj nőstényei erősen szexuális beállítottságúak, akik egyik orgazmust a másik után érik el, és egyszerűen nem tudnak betelni a szexszel. A média legalábbis ilyennek állítja be az ideális nőt. Pedig a modern nőnek még azt is nehezére esik elhinni, amikor a férfi azt mondja neki, hogy szereti meztelenül látni." A média olyan képet mutat a nőkről, amire nem is vágynak. Legalábbis nem mindegyikőjük.

Nagy kihívás mind a két félnek alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, az új elvárásokhoz. A nőknek talán azért könnyebb, mert ők aktívabban, cselekvőbben állnak a probléma megoldásához. A nők a meglévő képességeiket új helyzetekben próbálhatják ki és új dolgokat tanulhatnak, és ezért úgy érzik, hogy haladnak valamerre.

Férfiak

Ezzel szemben a férfiak sokszor inkább passzívak, szinte csak elviselik a változásokat. Sokan közülük úgy érzik, hogy elvettek tőlük valamit, az általuk eddig ismert világot, hatalmat, vezető szerepet.

Az új családi munkamegosztás átszervezésében sokan nem akarnak részt venni. Még hogy ők segítsenek otthon a házimunkában, a gyereknevelésben! Ezek női dolgok, mondják. És valóban sok ezer évig így is volt. De a megváltozott gazdasági környezetben, amikor mind a két félnek munkát kell vállalnia, keresniük kell, hogy meg tudjanak élni, a nőkre aránytalanul sok feladat hárul. És ezen felül sokaknak még a kiábrándult, eltartó szerepétől megfosztott férjek panaszkodását, kiábrándultságát is el kell viselnie.

"A férfiak jövendő nemzedékei várhatóan kevésbé potensek lesznek, mint korunk férfija. Nemzedékek óta fokozatosan csökken a férfiak átlagos sperma száma, ma körülbelül fele az 1940-es években mértnek, így kevesebb olyan férfi születik, aki férfiasságban megközelítené nagyapját."

Lehet, hogy ez nem is olyan nagy baj? Hiszen a XXI. századi férfitól ma már elvárják, hogy legyen érzékeny, akár sírhat is. A mai férfit érzéketlenséggel vagy lelki zavarral vádolják, ha nem így tesz, pedig ezeket a tulajdonságokat korábban csak a nőktől fogadták el.

Miért nem tudnak minket elfogadni olyannak, amilyenek eddig voltunk? - kérdezhetik a férfiak. Korábban, ha egy férfi eltartotta a családját, lehetett rá számítani, nem ivott és nem vert meg senkit, akkor jó férj volt. Most ez már nem elég. Muszáj a férfiaknak is változniuk!

"A férfiagy "hogyan csináljam meg?"- módon reagál az életre. A férfiak szinte minden tevékenységükhöz ilyen "megcsinálom"- alapon állnak hozzá." Például a Szívek szállodája című filmben szereplő Luke, igazi, régimódi férfiként udvarol Lorelai-nak sok évadon keresztül. Megszerel, megjavít mindent a nő körül, házat, kocsit, szállodát. Ott van mellette, rendelkezésre áll, segít neki, de az istennek ki nem mondaná, hogy mit érez a lány iránt.

Ha a nőket kérdezzük, mit keresnek a férfiban, általában még mindig azt felelik, hogy legyen széles vállú, karcsú derekú, izmos karú és lábú, de ezenkívül legyen szeretetteljes, gyöngéd, ismerje a nő igényeit, legyen kellemes beszélgetőpartner, vagyis rendelkezzen alapvetően női tulajdonságokkal is.

Mire lesz szükségünk, hogy életben tartsuk a házasság intézményét?

  • Önismeret, önismeret, önismeret- enélkül semmi sem fog menni!
  • Az életet és a párkapcsolatot is felfoghatjuk játéknak. Ugyanazt a játékot játsszuk, ugyanazon a pályán?
  • A konfliktusokat kerüljük, vagy intelligensen beleállunk? Kiállunk-e magunkért, vagy behódolunk? Fejleszteni kell a vitakultúránkat, az asszertív kommunikációnkat.
  • A házasságban is mind a két fél változik, fejlődik, de a legritkább esetben egyforma mértékben és azonos időben. Támogassuk egymást a változásban, ne akarjuk a másikat vissza húzni. (pl.: elkezd foglalkozni a kinézetével, egészségével, sportol, új ruhákat vesz, akkor biztos megcsal). Ha ebben a másik fél nem megértő, támogató, akkor lehet, hogy kinőttük a párkapcsolatunkat.
  • Felejtsük el a média hipnózist, az idealizált nő és férfi kép már sokféle, válasszunk!
  • Sok párkapcsolati, világfelfogási elmélet létezik egymás mellett, de közösen kell eldöntenie a párnak, hogy melyiket válasszák, és azt hogyan valósítják meg a minden napokban.
  • Ezeken kívül szükségünk lesz még: sok-sok türelemre, toleranciára egymás iránt,
  • nagyon sok kompromisszumra az élet minden területén,
  • tényleges odafigyelésre, hogy a másik fél szempontjait, adottságait megértsük, elfogadjuk,
  • közös családi, háztartási, gyermeknevelési munkamegosztásra,
  • egymás szakmai, képzési, fejlődési igényének támogatására.
  • sok megértésre és megbocsátásra,
  • sok közös élményre, együtt eltöltött, minőségi időre.
  • Ne a másik fél támasztéka akarjak lenni, mert a jövő párkapcsolata csak két önálló, két lábbal a földön álló, a mindennapokban jól működő ember egyenrangú kapcsolata lesz.