Hazudj, ha tudsz! II.

2018.03.03

Tudunk-e élni hazugságok nélkül?

Nem nehéz hazudni, ha az ember előtte alaposan végiggondolta a hazugság minden részletét. Arra nevelnek minket, hogy hazudni butaság, veszélyes és semmilyen körülmények között nem helyes. De a hazugsággal egy csomó problémát meg lehet oldani.      

Erlend Loe

Mi lenne a világgal, ha mindenki mindig az igazat mondaná? A Hanta Boy című film hősének, kisfia megvalósult születésnapi kívánságának megfelelően, csak egy napig kell igazat mondania és csaknem összedőlt az élete. __________________________________________________________________

Nagyon sokféle hazugság létezik, de most soroljuk őket csak két csoportba: az önző és önzetlen hazugságokra. Természetesen az önző a gyakoribb. :-)

Önzetlen, vagy ártalmatlan hazugságnak hívjuk, amikor például valaki meg akar védeni valakit, vagy előnyösebb képet szeretne magáról kialakítani. Az első találkozáskor szeretjük a legjobb benyomást tenni a többi emberre. Vicces történeteket mesélünk, kiszínezzük a valóságot. Alkalomhoz illően öltözködünk, kisminkeljük magunkat, hiszen jobbnak, szebbnek akarjuk mutatni magunkat. Hiszen azt szeretnénk, ha elfogadnának és szeretnének minket, ezért gyakran barátainknak, családunknak is hazudunk, ha nem akarjuk őket megbántani, tapintatosak akarunk lenni.

De hazudunk azért is, hogy jogtalan előnyhöz jussunk, vagy esetleg egy jogos büntetést kerüljünk el akár úgy is, hogy másra toljuk a felelősséget- ezek az ártalmas, illetve önző hazugságok. _________________________________________________________________

A nők általában azért hazudnak, hogy mások jobban érezzék magukat, a férfiak, hogy jobb színben tűnjenek fel. Ha egy nő megkérdez egy férfit, hogy tetszik az új frizurája nem feltétlenül az őszinte választ várja, csak jobban akarja érezni magát!

__________________________________________________________________

A hiteles hazugság még evolúciós előnyökkel is járhat, például, amikor az öncsalással önképünket, önbizalmunkat sikeresen megnöveljük, akkor az úgynevezett "győztes hatás" általi rangsorképzésben jobb helyezést érhetünk el anélkül, hogy ténylegesen megküzdenénk, versengenénk ezért a pozícióért. Így társaságunkban előrébb léphetünk az evolúciós rangsorban, azaz lehetünk akár az alfa hím, vagy alfa nőstény is, azok minden előjogával együtt, ha önbizalmunk növelésével a fellépésünk, testbeszédünk, szóbeli kifejezésmódunk úgy változik, hogy mások számára az "én vagyok a jobb" üzenetet sugározzuk.

__________________________________________________________________

Vagy egy másik történet! Társaságban, mondjuk egy érettségi találkozón, az ember pohárral a kezében bolyong, udvariasan fecseg és az életéről mesél. Nagyjából mindenkinek mást és máshogy mond. Van akivel szemben a pozitívumokat, van amikor a negatívumokat emeli ki. Mind a két kép igaz, legalábbis a részletek valóban megtörténtek, de amikor egy bizonyos helyzetben el akarunk mesélni valamit, ösztönösen kiválasztunk egy gondolatmenetet, és azokat a részleteket emeljük ki, amik ott és akkor jobban aláfestik a mondandónkat, amelyek jobban beleillenek a képbe, amit meg akarunk mutatni magunkból. A helyzetnél maradva, a régi "öri barinak" esetleg elmondjuk, hogy hülye a főnök, megcsal a férjem és alig tudjuk fizetni a jelzálogot a házra, de a többieknek csak a jól fizető munkánkról, a szuper jóképű férjünkről és a szép, nagy házunkról mesélünk. Mind a két történet igaz, illetve az igazság egy vetülete. Vagy hazudtunk mert nem mondtunk el mindenkinek mindent? __________________________________________________________________

De ha tovább gondolkodom, akkor vajon egy mese, egy regény, vagy a művészeti ábrázolás bármelyik ága is hazugság? hiszen pontosan tudjuk, hogy nincsenek óriások és hétfejű sárkányok!

Egyszer Picassótól megkérdezte valaki: "Miért nem úgy festi le a dolgokat, amilyenek azok a valóságban?"

Picasso zavartan kérdezett vissza: "Nem egészen értem, hogy mire gondol?"

Erre a férfi előhúzta a felesége fényképét: "Nézze, ez pontosan olyan, amilyen a feleségem a valóságban."

Picasso kétkedve nézegette a fényképet: "Valóban ilyen kicsi? És ilyen lapos lenne?.."

__________________________________________________________________

És hogy állunk a hittel, a vakhittel és a tévhittel? Tudjuk, hogy nem igaz, legalább is még nem az, de hisszük, hinni akarjuk, hogy lehetséges, és ezért eget, földet megmozgatunk. Ha nem így működne, akkor az emberi civilizáció rengeteg alkotással, tudományos eredménnyel, vagy gyermekkel :-) lenne szegényebb.

__________________________________________________________________

Vajon miért nem tartjuk be azt a gyakori tanácsot, hogy "legyünk őszinték"? Lehet, hogy mi őszinték voltunk, de a másik nem értett meg minket, pl.: én nem vettem észre a célzást, de ő azt hitte, hogy értem, csak nem veszek tudomást róla....és jön a bonyodalom a bonyodalom hátán. Hát van akkor értelmi igazat mondani? Nem jobb akkor inkább valamit gyorsan és kényelmesen füllenteni, és a jó kapcsolat is megmarad?

__________________________________________________________________

Úgy tűnik, hogy már mindenki, jó, vagy kevésbé nemes szándékból, hazudott, vagy elhallgatott, kiszínezett dolgokat, hogy jobb színben tüntesse fel magát, vagy ne bántson meg mást. Hazudik a nő, hazudik a férfi, legfeljebb más, más indokból? Hazudtunk tegnap, ma és valószínűleg holnap is fogunk. A különböző társadalmi, evolúciós előnyök sokszorosan felülírják azt a kis kellemetlen rossz érzést a gyomrunk tájékán ilyenkor. Becsaptunk már mást és magunkat is. Úgy is, hogy tudtunk róla és úgy is, hogy nem! Talán az emberi civilizáció egyszerűen elképzelhetetlen hazugság nélkül! És nem csak a mindennapokban, a mindennapi emberek, hanem  a példaképeink sem csak az igazat, a valódit mondják, mutatják!

Ezek szerint az igazmondás, csak a részegek privilégiuma lenne, vagy ilyenkor ők olyant is kimondanak, -ebben a valljuk be, önveszélyes állapotukban, -amit máskor, saját jól felfogott érdekükben a szájukra nem vennének?

Ezt azért nem állítanám! vagy mégis?